Olvasonaplo

Elég régen volt, hogy a DeltaVision kiadó megjelentette az utolsó regényt Pern sárkánylovasai sorozatából. De most nagyon belehúztak és mindjárt két történetet tettek egy kötetbe. Amelyikből az első, Moreta, a Pern sárkányúrnője igazi nagy regény (500 oldal), a második meg egy kisebb, tartalmilag az elsőt kiegészítő a Nerilka története. Jó vaskos, papírkötésű könyv ez, viszont megtalálták a Delta Vision kiadó nyomdájában vagy a könyvszerkesztők azt a formátumot amit amúgy nagyon kedvelek az amerikai paperback-eken: vastagok, de mégis könnyűek és jól kezelhetők. Még a papírminőségen lehet kicsit javítani, mert gondolom ez újrahasznosított, mégis kicsit rossz lapozgatni. Na de térjünk rá a regényekre.

A Pern bolygón élők, akik valamikor a Földről jöttek egy űrhajóval, s miután letelepedtek derült ki, hogy a szomszédos csillagról érkező az űrt is túlélő parazitával, a  szállal kell megküzdeniük minden talpalatnyi termőföldért, kitenyésztették a sárkányokat akiknek a segítségével fel tudják venni a harcot ellene. Erre aztán bonyolult társadalmi rend épül: alagok, földesurak, sárkányfészkek, sárkányúrnők stb. Már éppen egy nehéz időszak végét járja a bolygó és készülnek egy nyugalmasabb együttállásra, amikor titokzatos és gyorsan terjedő kór üti fel a fejét, amely emberre állatra egyaránt halálos lehet (szerencsére, sárkányra nem). Úgyhogy válogatás nélkül hullanak az emberek. Moreta a legnagyobb perni sárkányfészek úrnője próbálja a gyógyítókkal és a legnagyobb alag vezetőjével, Alessannal szövetkezve felvenni a harcot és megfékezni a járvány terjedését. Szinte mindenki a végsőkig elmegy annak érdekében, hogy ismét egészséges emberek és állatok éljenek a bolygón, de még így is szembetalálkoznak a kicsinyesség és az önzőség, korlátoltság hármasával, amely olyan nagyon is emberi tulajdonságok.

Nerilka története eltörpül Moretáé mellett, legalábbis az első regényben, de megkapja a maga 170 oldalát a kötet második felében. Ő egész más szempontból világítja meg a történteket, ráadásul egyes szám első személyben mesél, ami eddig nem volt jellemző McCaffrey regényeire, ráadásul megadja azt a kis érzelmi töltetet, amit eddig hiányoltam az írónőtől.

Míg Moreta történetében és általában az eddigi sárkányfészkekben játszódó kötetekben nagyon elnagyoltank éreztem az érzelmi oldalt, s nem feltétlenül a szerelemre gondolok. Inkább csak arra, hogy mintha ezen a bolygón élők túlságosan is racionálisak lennének és még a családi kötelékeket se a szeretet, hanem valami hagyomány miatt tartanák fenn és a tragédiákból hamar felépülnek, szóval az érzelmek eléggé felesleges időtőltésnek tűnik ezen a világon, főleg ha sárkánylovas az ember, s inkább csak a csodás lényhez, akit megigézett fűzik meghitt szálak, de kevés 2 lábú társához. Ám Nerilka nézőpontjának bevonásábal kicsit mélyebb, emberibb és hozzám közelebb álló oldal is felvillan.

Kettős címkét adok a könyvnek, mert nálam ugyan a fantasy kategóriába esik, az írónő azonban határozottan azt állítja, hogy inkább sci-fi, elvégre tudományos-fantasztikus részei inkább a dominánsak az általa teremtett világnak. Vannak sárkányok, de ugyanakkor a történet járvány körül is forog, ami ellen nagyon is modern egyébként a védekezés és a megoldás, ráadásul bizonyos vonatkozásokban igenis aktuális a könyv. S ugyan egy sorozat része, de itt most végre a kötet végén van egy jó részletes magyarázat a különböző kifejezésekről. S bár azt hiszem az első két rész (Sárkányröpte és Sárkányhajsza)  olvasása nélkül nehéz megérteni a sárkánylovasokat és állataikat összekötő kapcsot (hacsak nem olvas az ember párhuzamosan Naomi Novikot is), sok minden mást azonban még nekem is (aki az eddigi részeket is olvasta) sikerült megvilágítania a szószedetnek.

Igen, sokáig olvastam a regényt, de inkább a hosszúsága és egyéb elfoglaltságaim miatt mint azért, mert nem volt jó. Sőt Moreta története a hosszú bevezető rész, egy túlságosan is elnyúló vásári mulatság leírása miatt - ami később persze teljesen értelmezhetővé válik - beindul, aztán meg Nerilkáé kimondottan üdítő volt, úgyhogy továbbra is várom, hogy a Pern történetének más-más aspektusait is megismerhessem.

Eredeti cím: Moreta, Dragonlady of Pern / Nerilka's Story
Kiadó: Delta Vision
Fordító: Vitális Szabolcs
Megjelenés: 2009 (1983)
Terjedelem: 695 p.
ISBN: 9789639679771

A Pern sárkányairól szóló sorozat 6. kötetében az írónő az előző Hárfásház trilógia után visszatér a sárkánylovasok és a bolygó nagy politikai játszmái színterére. A főszereplő itt Zsaxom, akivel a Sárkányhajszában találkozhattunk, mikor engedély nélkül igézett meg egy alulfejlett, fehér sárkányt, Ruthot. Hiszen mint leendő nagyúrnak, neki nem kell sárkánylovasnak lennie, ezt a nehéz és életveszélyes hivatást választania. Sőt sokan nem is hittek abban, hogy a különleges sárkány egyáltalán életben marad. De Ruth és Zsaxom rácáfolnak a hitetlenkedőkre. Ugyan a fehér sárkány kisebb, mint társai, de képes ugyanúgy repülni, tüzet fújni, harcolni a szál ellen, mint a jóval nagyobb fajtársai. S természetesen neki egyéb különleges képességei vannak, amelyeket kihasználva Zsaxommal nem egy olyan kalandban van részük, amely egész Pern jövőjére pozitív hatással van.
Ez nem a kardozós-harcos fanyasy, hanem sokkal inkább az emberekről, kapcsolatokról, felnőtté válásról (ismétJ ) szól, hogyan találja meg Zsaxom a hivatását, a szerelmet, hogyan illeszkednek be ők ketten Ruthtal a bolygó életébe.
McCaffrey írásaiban az a jó, hogy a szereplők annyira valóságosak, kiváló a jellemrajz, senki se tökéletes, s a párbeszédek se sablonosak. Az előző regényben egy kicsit csalódtam, ez a könyv azonban helyrebillentette Pern jövőjébe vetett hitemet. Remélem a DeltaVision továbbra is szorgalmasan adja ki NcCaffrey sárkányos regényeit.

A Hárfásház trilógia harmadik kötetében a főszereplő már nem Menolli, aki segédmesterként megtalálta már a helyét, hanem az előző részben megismert huncut, pletykás Piemur. A fiúnak van a legszebb szoprán hangja, azonban őt is eléri a mutálás, s ki tudja, hogy milyen lesz a felnőtt énekhangja, egyáltalán maradhat-e hárfás. Robintom mesterhárfás azonban szerepet szán neki is terveiben, s a fiút átmenetileg a dobosokhoz helyezik, közben pedig Menollival és Szebellel küldetésekre indul, hogy információkat szerezzen néhány gyanúsan viselkedő alagból.

Piemur helyzete nem könnyű a dobosok közt, mert szorgalmas, küldetései révén titokzatos ügyekbe keveredik, a többi dobosnak tanuló szövetkezik ellene, ráadásul igyekszik megcáfolni az eddig róla terjengő híreket, ezért szinte mindenkit távol tart magától, s igyekszik egyedül megállni a helyét.

A regény az előzőhöz hasonlóan arról szól, hogy a kamaszoknak milyen nehéz beilleszkedni, még egy fantasy világban is. Igaz, itt kicsit elfogyott a lendület, de lehet, hogy a későbbi könyvek olvasása után talán értelmesebbé válik ez a történet is.

A Hárfásház trilógia második kötete onnan folytatódik, ahol az első befejeződött. Menolli megérkezik Hárfásházba Robinton hárfásmester szárnyai alatt. A lánynak nehezen megy a beilleszkedés. Egyrészt meg kell küzdenie az előítéletekkel, nemcsak másokéval, de a saját beidegződéseivel is. Elsősorban azzal, hogy nő nem lehet hárfás, amit még a szülei belé is neveltek és jó páran vannak még a Hárfásházban is, akik ezeket a maradi elveket vallják. Pedig Menolli tehetséges, tehetségében is bíznia kell, s nem törődni az irígységgel ami körbeveszi, főleg a lányok részéről, akik csak tanulni vannak a zenészek közt. De hamarosan a lány barátokra talál, s tudása nélkülözhetetlenné válik a Hárfásházban. Hiszen másik nagy előnye a többiekkel szemben, hogy van 9 tűzgyíkja, akiket annak idején megigézett, s akik mindig reagálnak a lány lelkiállapotára, érzéseire, ezért aztán Menolli is sokat tud segíteni az új tűzgyík tulajdonosoknak a saját tapasztalataival.

Menolli fokozatosan megtanul bízni magában és elfoglalja a helyét a Hárfásházban.

Menolli igazi esetlen kamasz, a Félhold alag konzervatív vezetőjének, Janusnak a lánya, s igazán tehetséges zenész. Az öreg hárfásnak segít tanítani a gyerekeket a régi dalokra, majd ápolja a betegeskedő zenészt, akinek a halála után ideiglenesen átveszi a szerepét, míg az új hárfás meg nem érkezik az alagba. Csakhogy a tengeri alag vezetője nem akarja, hogy a lányából hárfás legyen, mert az mindenféle hagyománnyal ellenkezik. Úgyhogy Menollit szülei eltiltják az élete értelmét jelentő muzsikálástól, száműzik s egy szerencsétlen baleset során úgy tűnik, hogy a művészet már csak álom maradhat a számára.

Pedig az új hárfás azért is érkezett az alagba, hogy megtalálja azt a tehetséges zenészt, akinek a dalait az elődje elküldte Robinton hárfásmesternek a Hárfásházba, s felajánlja neki, hogy tovább képzik. De az egész alag titkolja előle a titokzatos zenész kilétét, mert úgy vélik, miután már nem tud zenélni, a muzsika emlegetése Menollinak csak fájna.

A lány végül megszökik otthonából, s kiderül, hogy bizony sok mindenhez tehetsége van, a muzsikát nem veszítette el és sokkal közelebb kerül a legendák tűzgyíkjaihoz, mint ahogy azt bárki is sejthette volna.

A Hárfásház-trilógia is Pernen játszódik, méghozzá párhuzamosan a Sárkányhajsza eseményeivel, de itt most kisebb emberekről, gondjaikról szól a történet, akik csak messziről csodálják a sárkányokat.

Hét fordulat

De semmi se megy egyszerűen, mert a birtokosokat meg kell győzni, beláttatni a múltlakó sárkányemberekkel, hogy a változás szele fúj és le kell győzni az önös érdekeket is.

Ann McCaffrey sorozatának második kötete talán még jobb mint az első, én legalábbis izgalmasnak találtam, az emberléptékű konfliktusok és a kiváló párbeszédek sokkal életszerűbbé teszik a történetet, mint ahogy azt ilyen típusú regénytől várná az ember. A sárkányok és a tűzgyíkok bámulatos teremtmények, kapcsolatuk az emberekkel nem hiába emlékeztet arra, ahogy a ló kötődik lovasához, hisz az írónő rengeteg lovat nevel. S bár elvileg azt nyilatkozta McCaffrey, hogy regénye nem fantasy, mert tudományos alapokon nyugszik én mégis annak olvastam, s várom a folytatást.

Pern lakóinak életét egyetlen külső veszély fenyegeti, a Rőtcsillag nevű kósza bolygról többszáz évenként bekövetkező együttállás idején szörnyű szálak hullanak alá. A szálak átlebegnek az űr sötétjén, hogy aztán földet érve minden szerves anyagot felemésszenek a Pern bolygón. Egyedül a sárkányok tüzes lehelete képes elpusztítani őket. Sajnos, az eltelt évszázadok alatt a Sárkánylovasok nimbusza megkopott, mindenki elfeledte, miért is jöttek létre egykor a Sárkányfészkek, és miféle veszély fenyegeti Pern világát. Lessza érzi egyedül, hogy a Rőtcsillag közeledése baljós jel, Lessza, a rongyos cseléd, akinek apját és családját lemészárolták. A lányt egyetlen cél vezérli, az, hogy bosszút álljon a gyilkoson. Különleges képességei révén eléri, hogy Fax, a hódító ne lelje örömét az elfoglalt alagban, s talán még az életét is kész feláldozni azért, hogy viszályt szítson a bitorló és a Sárkánylovasok között. A Sárkánylovasok ugyanis Keresésre indultak, mindenfelé az új Sárkányúrnőt kutatják, ám a birtokurak ebből csak azt látják, hogy magukkal akarják hurcolni a legszebb lányokat.

A perniek életét csak a sárkányok menthetik meg. Azonban a lakosok elkényelmesedtek, már rég nem tisztelik a Sárkánylovasokat. Ki fogja a bolygót védeni, ha ők nem?