Olvasonaplo

Nem vagyok a kemény maghoz tartozó Gaiman rajongó, ugyanis én nem a Sandman-nel kezdtem a vele való ismeretséget, hanem az Elveszett Próféciákkal és a Tükör és Füsttel. Na meg persze a képregényeket se ismerem annyira, csak úgy tudom, hogy ki tartozik a DC-hez meg ki a Marvel-hez ha felidézem, a megfilmesítésekben melyik logó szerepelt. Ugyan forgattam Kockást, Hahotát és Pajtás különszámokat a maga idejében, meg volt pasim akinek a lakótársa Garfieldot járatott, és hát nem szabad megfeledkezni arról, gyermekem honnan kapta a nevét.  Szóval teljesen amatőr vagyok képregény szintjén. De nem zárkózom el előlük. Hiszen Graphic novel-t is csak tavaly olvastam először, de a Wathcmen mindjárt bekerült az én tavalyi meg 10 éves listámba.

Neil Gaiman a Sandman sorozatot 1986-tól írta, a DC Comics jelentette meg. Nálam szakavatottabbak jobban összefoglalják magának a képregénynek a történét. Én csak azt éreztem, hogy Gaiman életmű kihagyhatatlan mérföldköve ez a sorozat, szóval meg kell ismerkednem vele. Valamikor egy kalózportálon már pár oldalt olvastam belőle, de a netes képregényolvasás higgyétek el, nem az igazi :)

A magyarul megjelent első kötet 8 történetet tartalmaz, amelyben megismerkedhetünk Morpheusszal. Ő az Álom, Sandman és még sok más névre hallgat, s az álmok világának az ura. 1916-ban azonban egy okkultista szekta szeánszán fogjul ejtik. Nem ő volt a célpont, mert a szekta vezetője nála nagyobb zsákmányra számított, a Halálra, de ennek ellenére sem engedték szabadon. Morpheuszt 70 évig tartják rabságban, s miután kiszabadul szembe találja magát azzal, hogy kisemmizték: birodalma nélküle összeomlott, varázstárgyai szétszóródtak a világokban (föntiben, lentiben, valósban és álomban), elindul hát, hogy összeszedje azt, ami valamikor az övé volt. Közben pedig van, aki visszaél a hozzá került varázslatos dolgokkal, de akad olyan is, akinek fogalma sincs, micsoda kincs került hozzá. Egyesek csak a saját kényükre-kedvükre használják ki a csodatárgyak nyújtotta előnyöket, de vannak akik az egész emberiségre törnek a hozzájuk jutott hatalommal.

Közben pedig nagyon hálás voltam megint a kötet végén lévő jegyzetekért, amelyekből (képregényanalfabéta lévén) megtudhattam, hogy egyes szereplők honnan érkeznek (oké, már értem miért berzenkedtek egyesek, hogy Keanu Reeves játszotta Constantine-t), bizonyos versrészleteket ki írt stb. Mert akinek olyan könyvtára van, mint Neil Gaimannek (irígy, irígy, irígy) az tuti teljesen össze-vissza csapong és mindenhonnan utalásokkal tölti meg a történetét. Hatalmas háttéranyagból táplálkozva (mitológia, Biblia, képregények, populáris kultúra stb.) hihetetlen műveltségből igencsak összetett utalásokkal teli világot hoztt össze Gaiman.

Egyébként függetlenül attól, hogy mennyire nem értek a képregényekhez, észrevettem, hol váltottak rajzolót. Pont annál a résznél (24 óra) ami a legdurvábbra sikerült és ami elsősorban pont a Watchmen azon részére emlékeztetett, ahol képregényt olvasnak a képregényben. Egyébként innentől kezdve jobban tetszett Morpheusz külalakja.

Azt hiszem, ha majd egészében végére érek a sorozatnak én is jobban fogom átlátni az egészet és méltányolni. Első résznek mindenesetre nagyon izgalmas, érdekes, néhol ugyan megdöbbentő volt, de még nem a kifforrott, tökéletes mű, viszont teli van lehetőségekkel.

Eredeti cím: The Sandman: Preludes & Nocturnes
Kiadó: Carthapilus
Fordító: Totth Benedek
Megjelenés: 2009 (1995)
Terjedelem: 230  p.
ISBN: 9789632661162

Ennek a könyvnek a koncepciója és a külseje, nagyon megtetszett. Foglaljuk össze max. 1 oldalon, 4 kockában híres regények tartalmát képregényben. Mindezt fűszerezük humorral. Hol lehet itt tévedni?

Nos, mivel 90 mű van benne, 1 oldalon és 4 képregénykockában, kb. fél óra alatt át lehet lapozni és elgondolkozni azon, hogy bírom-e én ezt a fajta humort. Nos, meg kell mondanom, hogy nem. Volt ugyan 1-2 regényismertetés, ami jóra sikerült, de a legtöbbje nem igazán jött be. Ráadásul pontatlan volt, nem a lényeget emelte ki amiben esetleg több humorforrás lehetett volna, olyan konzekvenciákat vont le, ami esetleg olyanoknak, akik nem olvasták a regényt értelmetlen volt. Néhol nem voltam benne biztos, hogy a fordítás jó-e illetve micsoda dolog megmondani krimiknél, hogy ki a gyilkos.

Szóval jó a koncepció és biztos az első néhány ötletből készült képregény lett a legjobb, aztán meg kellett tölteniük egy egész könyvet és annyi sziporka már nem volt a tarsolyban. A klasszikusok feldolgozása határozottan jobb lett, mint a modernebb regényeké, talán azok mellett kellett volna maradni.

Ráadásul a macska a borítón eléggé félrevezetett, mert nagyon más stílusú rajzokra számítottam. Nekem ugye nem tetszik pl. a napirajz stílusa, úgyhogy mivel ez erősen arra emlékeztetett szintén nem jött be.

Nem mondom, hogy nem volt pár szórakoztató oldal benne, de tényleg szerencse, hogy könyvtárból szereztem, illetve ajánlanám még a könyvesbolt béli átlapozást.

Vicces 1 oldalnyi könyves képregényekből nekem az Unshelved Bookclub jön be.

Eredeti cím: 90 classic books for people in a hurry
Kiadó: Atheneum
Fordító: Takács Orsolya és Pap Zoltán
Megjelenés: 2009 (2007)
Terjedelem: 190 p.
ISBN: 9789632930251

Nem vagyok járatos a képregények világában. Annak idején persze volt néhány Kockásom, meg szerettem a Füles képregényeit, főleg Korcsmáros Pál Rejtő-sorozatát, abból meg is volt néhány, meg persze a Csillagok Háborúja, Birodalom visszavág is (a magyar változat, naná:). Legutóbb pár éve valahol megvolt nekem online a Mesemaraton is, de sajnos eltűnt a tárhellyel együtt. A képregényekből, grafikus regényekből készült filmeket is kedvelem (X-men a nagy favorit, alig várom a Wolverine-t). Nekem még a V mint vendetta is tetszett, a hangulata miatt, főleg. De inkább Kázmér és Huba olvasó vagyok, mint Sandman. Szóval nem vagyok a témában különösebben járatos.

Ezért aztán kicsit értetlenül figyeltem, mi ez a nagy felhajtás a Watchmen film körül. Engem valahogy nem győzött meg egyetlen előzetes se, hogy feltétlenül meg kéne nézni. Aztán a kritikák kicsit elbizonytalanítottak, hogy lehet meg kéne nézni a filmet de talán nem ártana megismerkedni előtte a történettel. Szerencsémre van egy hasonlelkű kolleganőm aki olyan mázlista volt, hogy a helyi könyvtára félretette neki mindhárom kötetet, kiolvasta egy hétvége alatt és elhozta nekem, hogy még egy hónapig tuti nála maradhat. Mázlim volt, hogy éppen lebetegedtem és ágyban párnák közt tökéletesen lehetett olvasni a történetet, s én is végeztem vele vagy másfél nap után. S mint laikus is teljesen beszippantott a történet, a kivitelezés. Ennek ellenére nem állítom, hogy mindenkinek való lenne.

A történet egyrészt a 80-as évekbe visz minket (ekkor íródott ez a mérföldkőnek tartott mű), még mindig Nixon az elnök (szegény Woodward és Bernstein) és a hidegháborús feszültség tapintható, a harmadik világháború kirobbanása tényleg a küszöbön van. Másrészt visszavonulásra kényszerítették a maszkot viselő rend őreit, akik egyébként semmi különleges képességekkel nem rendelkeztek. Még a negyvenes években indult útjára az első csoport, aztán a második generáció harca megbukott, főleg azért, mert megjelent egy igazi szuperhős, akinek emberfeletti képességei is voltak: Dr. Manhattan (ő az a  meztelen kék fickó). A történet azzal kezdődik, hogy az egyik, a kormánynak dolgozó Őrzőt, a Komédiást megölik. S a Rorschach névre hallgató, kicsit pszichopata de a világot csak fekete-fehérben látó maszkos figura nyomozni kezd, hogy vajon mi is történhetett. Valaki talán éppen ki akarja irtani a még élőegykori hősöket? A sztori 12 fejezetből áll, köztük hozzájuk kapcsolódó szöveges részek is vannak (részletek életrajzokból, újságcikkekből, rendőri, pszichiátriai jelentésekből). A történet elég bonyolult, van rendesen benne időben ide-oda ugrálás, rengeteg apró részlet, képregény a képregényben, sok-sok szereplő. S a végén eléggé meglepő befejezés.

Szóval nem tagadom, engem is magával ragadott a sztori, a szereplők sorsa és még álmodtam is velük. Nem állítom, hogy képregény/Watchman/Alan Moore rajongóvá váltam volna, ezentúl se fogom gyűjteni az ilyen típusú köteteket, de teljesen megértem a könyv körüli felhajtást. Nem tudtam, hogy egy képregény ennyire elgondolkodtató lehet. S igen, a képi világa határozottan szuggesztív. Engem a végigvonuló hajótörött történet és a párhuzam fogott meg, meg hát szeretem az alternatív történelmi dolgokat (erről már volt szó), szóval ez is jó pont volt. Na és persze most már szeretném látni a filmet is.

További ismertető egy igazi hozzáértőtől a Superman és a batmenek.

Eredeti cím: Watchmen
Kiadó: Cartaphilus
Fordító: Bárány Ferenc
Megjelenés: 2008-2009 (1986-87)
Terjedelem: 3 kötet (3x 144 p.)
ISBN: 9789632660691, 9789632660707,9789632660714