Olvasonaplo

Már elég régóta várok valami igazán markáns, nagy ívű fantasyra, ami megjelenik magyarul, s nem húzzák mint a rétest, hanem mondjuk trilógia, vagy egy egész regény. Tavaly ilyen volt az Elantris, s úgy tűnik, idénre is akad  már az év elején egy ami megfelel a feltételeknek: az Éjangyal trilógia első kötete.

Durzo Blint a legjobb cenariai bérgyilkos, a Veszejtők legkörmönfontabbja aki mágia, mérgek és hihetetlenül edzett teste segítségével teljesít bármilyen megbízatást. Sose vesz maga mellé tanulót. Azoth, a szegény tolvaj esetében azonban, saját maga legnagyobb meglepetésére is, kivételt tesz. A fiú az egyik tolvaj cég utolsó utáni zsoldosa, az utcán él abból, amit lopni tud és nem vesznek el tőle sáp gyanánt. Tudja, csak úgy élheti túl a gyerekkorát, ha valahogy kitör ebből a környezetből, s mi se lehetne jobb, mint bérgyilkossá válni: akkor biztos nem fog vele senki packázni. Csakhogy ehhez mindent fel kell adnia ami eddig életben tartotta: barátait, erkölcseit, tisztaságát, s még a nevét is. Úgyhogy új személyazonossággal, Kylar Sternként kezdhet új életet, mint Blint tanítványa. De bérgyilkostanoncnak se egyszerű az élete. Sokat kell tanulnia, gyakorolnia, ráadásul úgy tűnik, már a kezdetektől, hogy belőle sose lesz igazi Veszejtő, mert valami hiányzik belőle.

Közben Durzo Blint munkája révén belekeveredik hatalmas államokat, országokat, királyi házakat összekapcsoló, át-meg átszövő összeesküvésekbe. Politika és bonyodalom a köbön. S hamarosan ebből már Kylar se maradhat ki, mikor fel-felbukkannak életének fontos szereplői s mintha mindenkinek kulcsfontosságú szerepe lenne abban, vajon elbukik-e Cenaria.

Azt azért el kell ismerni, hogy engem nem szippantott be elsőre a regény. Kicsit szoknom kellett a környezetet, a hangulatot. Az első száz oldal után azonban tényleg letehetetlennek bizonyult. Kellőképpen bonyolult csavarok, szövevények, izgalmas akciók, harcok és meglepetések az utolsó sorokig. Úgyhogy olyan regény lett belőle, amilyenre vártam és ami eléggé megalapozza a folytatáshoz a kedvemet. Pedig annyira nincs semmi újdonság benne, Weeks azonban nagyon jól tanult az elődöktől, George R.R. Martintól vagy Robin Hobbtól s mindezt megfejelte még keményebb világgal és esendő, morális kihívásokkal szembenéző, kedvelhető szereplőkkel. A regény vége pedig úgy van befejezve, hogy várjuk a folytatást és Weeks elég sok szereplőt, eseményt mozgatott meg ahhoz, hogy legyen még benne szufla a harmadik kötet utolsó soráig.

Eleinte azt hittem, ez csak egy pár szereplős dráma lesz, de aztán fokozatosan újabb emberek tűntek fel, majd el, hogy még meglepőbb helyeken és szituációkban bukkanjanak fel, meg aztán komoly politikai és harci erők és bonyolult cselszövések gubancolódtak össze. Meg kell mondani, hogy nekem pont Durzo Blint lett a legkedvesebb karakterem, mert elég összetett és izgalmas ahhoz és az utolsó oldalakig olyan rejtélyekkel van teli, hogy csak kapkodtam a fejemet. Ráadásul elég tapasztalt és öreg ahhoz, hogy sokat tudjon de még őt is érhessék meglepetések, főleg ha kiderül, talán még önmagát se ismeri elég jól.

S igen, most elolvastam a regény végén lévő interjút a szerzővel és legalább annyira érdekel a következő sorozata is, mint amennyire az izgat, hogy mi lesz Kylar és társainak a sorsa. Ja és senkit se tévesszen meg, hogy a regényt a Könyvmolyképző Kiadó adja ki, ők is szélesítenek a profiljukon, márpedig ez a kötet vérbeli fantasy, Robert Jordan, George R.R. Martin epikus nyomaiban járva.

Eredeti cím: The Way of Shadows
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2010 (2008)
Terjedelem: 460 p.
ISBN:  9789632453019
Honnan: Kiadótól, recenziós példány

Hirdesd az igém: