Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei
Elolvastam: 2006. február 25., szombat
A Médea és gyermekeiben Ulickaja egy erőteljes alak köré szövi a történetét és a különböző szereplőket, akiknek kibontakozó élete szétsugárzó, a múltba nyúlik és földrészeket köt össze. Médea pedig olyan szilárd pontot képez a történelmi és a családi események közepén, olyan tápláló és életadó mint maga a Földanya.
A Regény tavasszal kezdődik, családtagok jönnek mennek, főznek, kirándulnak, bor iszogatnak, pletykálnak és szenvedélyes kalandokat folytatnak a szomszédokkal. Az aktuális nyári események közé beszúrkálva találjuk a visszaemlékezéseket, amelyek fényt derítenek az újabb érkezők történetére, arra, hogyan kapcsolódnak ehhez a kiterjed családhoz. Medea maga 13 gyermek egyikeként nött fel, egy idősen a 20. századdal, s miután korán árvaságra jutott testvéreivel, akik szétszóródtak, néhányukat rokonok fogadták örökbe s magukkal vitték őket Taskentba, Tbiliszibe vagy éppen Vilniusba míg ő maga 16 évesen magára vette a három legfiatalabb gyermek felnevelését. S bár a könyv elején és végén ott találjuk a családfát, néha szinte belevész az ember a nevekbe és történetekbe s állandóan oda-vissza lapozgat, hogy ki kicsoda és hova tartozik. Míg Ulickaja felvázolja a Szinopli család viszontagságait (utazásokat, karriereket, házasságokat, válásokat, titkos viszonyokat és kétséges származású gyermekek születését) a háttérben egy évszázadnyi Oroszország vonul el minden felfordulásával, politikai és történelmi változásával, s mindezt a család viszontagságain keresztül láthatjuk.Medea neve megtévesztő, hisz ő maga gyermektelen, nem úgy mint mitológiai névadója és a családjának egy biztos pontot nyújt, s ahelyett, hogy megölné őket, inkább segíti és pátyolgatja. Ő maga többet volt özvegy, mint férjnél, hisz a történet kezdetén a zsidó fogorvos, aki feleségül vette már közel három évtizede halott, s bár a kapcsolatuk a temetés után fokozatosan lett egyre jobb, Medea talált egy levelet az elhunyt holmijai közt, ami alapjaiban rázta meg nyugalmátát, hisz olyan árulásról tett tanúbizonyságot, amelynek megbocsátása 25 évbe is beletelt.Az új generációban a tavasszal kibontakozó árulás legalább annyira megrázó és klimatikus véget érő, mint a 25 évvel korábbi, hisz Medea "két gyermeke" is ugyanazzal a férfivel kezd viszonyt, az üresfejű, sportos Butonovval aki a szomszédban nyaral. Nyika és Mása a két női tagja ennek a háromszögnek, akik igazából nagyéni és unokahúg, de korban olyan közel állnak egymáshoz, hogy testvérekként nőttek fel. Nyika szenvedélyes, életvidám hedonista, aki legalább olyan könnyedén cseréli a partnereit, kezd és fejez be viszonyokat, mint Butonov. Mása azonban romantikus és törékeny, korán árvaságra jutott tehetséges költőnő, akinek megértő, kutatóorvos férje nem állja útját a nyílt házasságnak. Míg azonban Mása úgy érzi, hogy életének legnagyszerűbb kalandját éli át, addig Butonov csupán azt teszi, ami természetéből fakad, s néha több vasat is tart a tűzbe. Ám amikor a költőnő rájön, hogy bizalmasa, Nyika egyben vetélytársa is, akkor a könnyed nyári flört egészen sötétté és komorrá válikl.
Ulickaja prózája elcsábítja az olvasót, szenvedélyes viszony fűzi hőseihez, s ehhez a meggyötört hazához, ezért aztán nehéz ellenállni a történetvezetésének, prózájának s az ember csak falja a sorokat. Amint egyre tovább olvas az ember a családfákhoz is ritkábban kell lapoznia.
Olvasta:
Lobo
Kategóriák: Magyarul, Női író, Regény, Olvastam 2006ban, 10
Még nincsenek kommentek
Címkék: 2006, Ulickaja
