Szabó Magda: Az ajtó Elolvastam: 2005. március 23., szerda Szeredás Emerenc egy lakóközösség házfelügyelője és a regénybeli írónőnél bejárónő, házvezetőnő. Több mint húsz évig gondoskodik róla, mindent elvégez körülötte; aki nem más, mint egy pokrócmodorban jóságoskodó házitündér. Viselkedése roppant tartózkodó, semmi bizalmaskodás, s az írónő mégis azon kapja magát, hogy fölébe nőtt, hogy a házvezetőnő érzelmileg uralkodik rajta, hogy valamiféle anya-lánya szeretet szövődött közte és a bejárónő között, s amikor Emerenc megbetegedvén, fenséges (vagy ostoba?) proletárgőgjében magára zárta lakása ajtaját, az elkésett orvosi beavatkozás nem tudott már halála útjába állni.

Csakhogy ez a mű nem így, a hétköznapiság alapszintjén jár, Szabó Magda Ajtó című könyve egyszerre mutatja magát regénynek és dokumentumnak, melyből egy súlyos morális kérdés bontakozik ki: hagyjuk-e meghalni a szándékkal halni készülőt. Hol húzódik a határ egyéni törvények és "köztörvények" között a végső kérdéseket illetőleg.

Emerenc viselkedésének furcsaságaival az írónő fölébreszti az olvasó kíváncsiságát, majd a múlt különféle formában történő fölidézésével az okokat is föltárja; s az elharapott szavak, félmondatok, kétértelmű, homályos célzások később nyerik el valóságos értelmüket. Fokozatosan tágul ki Emerenc életének ismerete, furcsa viselkedésének okai lassan bontakoznak ki. Sok tapasztalat és szenvedés érlelte olyanná, amilyen. Emerenc halálának és temetésének leírása csodálatos írói remeklés.

(Legeza Ilona ismertetése)

Kategóriák: 10, Magyarul, Női író, Olvastam 2005ben, Regény Még nincsenek kommentek