Olvasonaplo

Alice Sebold: Komfortos mennyország Elolvastam: 2005. január 29., szombat Susie Sailfish 14 éves, iskolába jár, éppen túl van élete első csókján, előtte az élet, természetfotós szeretne lenni, amikor mindent elvesznek tőle. Még a lehetőséget is, hisz megerőszakolják és megölik. S mindez az első oldalakon történik. Ennek ellenére az egész könyv egyes szám első személyben íródik, hisz Susie a saját kis mennyországából továbbra is figyelemmel kíséri, hogy mi történik a földön. Hogyan dolgozza fel családja a tragédiát. Az apja, aki egyszerre félti másik lányát és kisfiát, ugyanakkor képtelen továbblépni a történteken és makacs, bizonyíték nélküli gyanúsítgatásával, hogy ki is a lánya gyilkosa a rendőrséget is elidegeníti magától. Vagy az anyja, aki legszívesebben visszatérne a házassága, a gyerekei előtti életéhez. A huga, akiben mindenki Susie mását látja, s aki nemcsak a nővérét de egyetlen barátját is elveszítette. Vagy az öccse, aki még csak 4 éves volt a tragédia idején és nem épp a legkiegyensúlyozottabb családban kellett felnőnie. De nemcsak a családtagokat követi szemmel Susie, hanem a lányt, akit a lelke megérintett, mikor távozott, s aki ettől kezdve fura kapcsolatot alakít ki vele és más, hasonlóan erőszakos véget ért nőkkell, de sóvárogva figyeli a fiút is, akitől élete első és egyetlen csókját kapja. Ugyanakkor szeretné, ha gyilkosát is elkapnák végre, de ő csak megfigyelő és jó sokáig tart, míg rájön, hogy a családja csak akkor fog megnyugodni, továbblépni, ha ő elengedi őket.
Ahhoz, hogy az élet tovább folytatódjon, szükség van a felejtésre, ez nem bűn, nem kell, hogy lelkiismeretfurdalása legyen emiatt senkinek.

Olvasta: Lobo
Kategóriák: Bestseller, Magyarul, Női író, Regény, Olvastam 2005ben, 10 1 komment