Annak idején, megboldogult ifjú koromban végigmentem én az összes Bronte-n, elolvastam minden magyarul megjelent regényüket, többek között ezt is, de már nem sokra emlékeztem belőle. Év végén megegyeztünk a könyvklubban, hogy ez lesz az év első regénye, amit megbeszélünk. Ilyenkor mindig kapva kapok az alkalmon, hogy újra elő vegyek valami klasszikust (ha már a Shirleyt tavaly elsumákoltam), sőt el is határoztam, hogy minden hónapban el fogok legalább 1 régebbi könyvet is olvasni, ne csak az újdonságokra pörögjek. Mert ez a Wildfell asszonya, meg a körülötte töltött beszélgetéses vasárnap délután a regény midnenféle hibája ellenére meghozta a kedvemet a klasszikusokhoz.

A történet nagyon egyszerű, titokzatos, szép özvegy költözik a környék romos házába fiával és egy szolgálóval és igyekszik tartani a távolságot mindenkitől. Egyértelmű, hogy valami titka van. Csakhogy a vidéki kisnemesség nem arról híres, hogy új szomszédjait békén hagyja, ezért aztán szinte ráerőszakolják magukat Mrs. Grahamra, még udvarlója is akad, aztán pedig kezdenek elterjedni mindenféle pletykák arról, hogy ki is ő. Mindezeket végül Gilbert Markham tisztázza, akinek levelezése keretbe foglalja Helen naplóját, amiből megtudhatjuk hogyan is került ő a Wildfell-i udvarházba.

A könyv mindenféle hibája ellenére - a levélfomra eléggé erőltetettnek tűnik, ráadásul Agnes Bronte nem igazán tud jól férfi nevében írni, választott elbeszélője, Gilbert ugyanis nem egyszer nagyon nőiesen viselkedik stb. - hihetetlenül modern felfogású egy regény és máig aktuális témát boncolgat a maga XIX. századi stílusában. Mert a történet legnagyobb része arról szól, mi történik, ha a lila ködben szálló, fülig szerelmes csitri határozott elképzelései ellenére mégse a megfelelő férfibe szeret bele, s hiába a sok figyelmeztetés mégis férjhez megy hozzá. Mi van utána? Hiszen Arthur Huntingdon igazi korhely, felületes, csapodár és iszákos. Rövid ideig leköti a házasság de alig pár hónap után visszavágyik az agglegény létbe, amit meg is tesz. Mert megteheti, elvégre a XIX. század elején a nőknek sok mindenhez joguk nem volt. Rabszolgaságban tartja és elidegeníti feleségét, megfélemlíti és a maga képére akarja nevelni gyermekét. Mrs. Huntingdon elég sokáig próbálja megváltoztatni a férfit, de hiába, nincs rá hatással semmi hosszú időre. Amíg azonban azt nem tapasztalja, hogy gyermekét is el akarják rontani, elviseli a sorsát. Aztán merész lépésre szánja el magát, amit mai szemmel elég naívul intéz (hónapokra egyedül van hagyva vidéken, erre akkor lép le, amikor ott alszik a szomszéd szobában a férje!).

Szóval összességében nagyon érdekes egy könyv, lehet róla jókat beszélgetni. Anne Bronte legalább olyan tehetséges volt írásban mint nővérei, s ha meg nem hal 29 évesen,  talán még egy ennél is zseniálisabb kötet is kikerült volna a tolla alól.

Tanulság: klasszikusokat se szabad leírni. Engem határozottan feldobott, hogy elolvastam ezt a monstre kötetet és beszélgethettem róla.

Eredeti cím: The Tenant of Wildfell Hall
Kiadó: Palatinus
Kiadás: 3. kiadás
Fordító: Borbás Mária
Megjelenés: 2004 (1849)
Terjedelem: 605  p.
ISBN: 9639487929

Nem vagyok a kemény maghoz tartozó Gaiman rajongó, ugyanis én nem a Sandman-nel kezdtem a vele való ismeretséget, hanem az Elveszett Próféciákkal és a Tükör és Füsttel. Na meg persze a képregényeket se ismerem annyira, csak úgy tudom, hogy ki tartozik a DC-hez meg ki a Marvel-hez ha felidézem, a megfilmesítésekben melyik logó szerepelt. Ugyan forgattam Kockást, Hahotát és Pajtás különszámokat a maga idejében, meg volt pasim akinek a lakótársa Garfieldot járatott, és hát nem szabad megfeledkezni arról, gyermekem honnan kapta a nevét.  Szóval teljesen amatőr vagyok képregény szintjén. De nem zárkózom el előlük. Hiszen Graphic novel-t is csak tavaly olvastam először, de a Wathcmen mindjárt bekerült az én tavalyi meg 10 éves listámba.

Neil Gaiman a Sandman sorozatot 1986-tól írta, a DC Comics jelentette meg. Nálam szakavatottabbak jobban összefoglalják magának a képregénynek a történét. Én csak azt éreztem, hogy Gaiman életmű kihagyhatatlan mérföldköve ez a sorozat, szóval meg kell ismerkednem vele. Valamikor egy kalózportálon már pár oldalt olvastam belőle, de a netes képregényolvasás higgyétek el, nem az igazi :)

A magyarul megjelent első kötet 8 történetet tartalmaz, amelyben megismerkedhetünk Morpheusszal. Ő az Álom, Sandman és még sok más névre hallgat, s az álmok világának az ura. 1916-ban azonban egy okkultista szekta szeánszán fogjul ejtik. Nem ő volt a célpont, mert a szekta vezetője nála nagyobb zsákmányra számított, a Halálra, de ennek ellenére sem engedték szabadon. Morpheuszt 70 évig tartják rabságban, s miután kiszabadul szembe találja magát azzal, hogy kisemmizték: birodalma nélküle összeomlott, varázstárgyai szétszóródtak a világokban (föntiben, lentiben, valósban és álomban), elindul hát, hogy összeszedje azt, ami valamikor az övé volt. Közben pedig van, aki visszaél a hozzá került varázslatos dolgokkal, de akad olyan is, akinek fogalma sincs, micsoda kincs került hozzá. Egyesek csak a saját kényükre-kedvükre használják ki a csodatárgyak nyújtotta előnyöket, de vannak akik az egész emberiségre törnek a hozzájuk jutott hatalommal.

Közben pedig nagyon hálás voltam megint a kötet végén lévő jegyzetekért, amelyekből (képregényanalfabéta lévén) megtudhattam, hogy egyes szereplők honnan érkeznek (oké, már értem miért berzenkedtek egyesek, hogy Keanu Reeves játszotta Constantine-t), bizonyos versrészleteket ki írt stb. Mert akinek olyan könyvtára van, mint Neil Gaimannek (irígy, irígy, irígy) az tuti teljesen össze-vissza csapong és mindenhonnan utalásokkal tölti meg a történetét. Hatalmas háttéranyagból táplálkozva (mitológia, Biblia, képregények, populáris kultúra stb.) hihetetlen műveltségből igencsak összetett utalásokkal teli világot hoztt össze Gaiman.

Egyébként függetlenül attól, hogy mennyire nem értek a képregényekhez, észrevettem, hol váltottak rajzolót. Pont annál a résznél (24 óra) ami a legdurvábbra sikerült és ami elsősorban pont a Watchmen azon részére emlékeztetett, ahol képregényt olvasnak a képregényben. Egyébként innentől kezdve jobban tetszett Morpheusz külalakja.

Azt hiszem, ha majd egészében végére érek a sorozatnak én is jobban fogom átlátni az egészet és méltányolni. Első résznek mindenesetre nagyon izgalmas, érdekes, néhol ugyan megdöbbentő volt, de még nem a kifforrott, tökéletes mű, viszont teli van lehetőségekkel.

Eredeti cím: The Sandman: Preludes & Nocturnes
Kiadó: Carthapilus
Fordító: Totth Benedek
Megjelenés: 2009 (1995)
Terjedelem: 230  p.
ISBN: 9789632661162

Az az igazság, hogy eddig itt ellenálltam ezeknek a játékoknak, de most úgy érzem, ha már közösséget akarok építeni, nem vonhatom ki magam a körbejátékból se, szóval köszönöm szépen Nimának a díjat.

Azért vannak szabályok is ám:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte. (Éljen Nima!)
2. A logót ki kell tennem a blogomba. (ld. fent)
3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam. Nima ismét:)
4. Írni kell magamról 7 dolgot.

1. Alkalmazkodó vagyok
2. Kerülöm az összetűzéseket
3. Szeretek semmit tenni (lusta vagyok)
4. Szeretek okoskodni
5. Sose vagyok az ideális súlyomnál
6. Kétbalkezes vagyok, szóval ez a kreatív blogger kitüntetést másképp sose kaptam volna meg :)
7. Tudok féltékenykedni

5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak. Ők pedig legyenek: Pupilla, Natasha, Nita, Borostyán, Hannamarie, Joeymano, NaniundZitus

6. Be kell linkelnem õket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról. (most megyek oda)

Update köszönöm még a díjat: Nitának, Bridgenek, Christinának és Zenkának

Ezzel a könyvvel már nagyon régóta szemeztem, de legalábbis fenn volt a kis listámon, hogy el kell olvasnom. Csakhogy nem mertem megvenni (kevéssé győzött meg a fülszöveg), könyvtárban viszont szinte sose találtam meg, de aztán csak hozzájutottam, mindössze ki kellett használnom az előjogaimat és ortodox csatornákat (Könyvtárközi kölcsönzés!) igénybe venni.

Brandon Sandersonról azt kell tudni, hogy ez volt az első megjelent regénye, hatalmas siker lett, egyből felfigyelt rá a fatnasy irodalom krémje, annyira, hogy Robert Jordan őt jelölte meg, mint aki halála után folytathatja az Idő kereke ciklust, amiből az első kötet Sanderson tollából már meg is jelent. Na de mi is annyira magával ragadó ebben a könyvben? A súlyát és a méretét nem számítva?

Arélon egy kis ország, amelyet egy kalmár király irányít, s címeket az emberek gazdagságuk alapján kaphatnak. Persze ez nem volt mindig így, egészen 10 évvel ezelőttig az ország Elantris árnyékában élt,  a csodás városéban, amelyet szinte félisteni szépséggel és tulajdonsággal rendelkező emberek laktak, ahol szabadon folyt a mágia. Ráadásul bárkiből lehetett elantrisi mert akár egy éjszaka alatt is elérhette őt az átváltozás, a saiód és felruházta mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek irigyeltté tehették. De egy évtizede minden megváltozott, az elantrisiakból élőhalottak lettek, szépségük, varázserejük eltűnt és akit elért a saiód ugyanilyen átkozott lett: bőre megfakult, haja kihullott, szíve megállt, de meg nem halt, sebei nem gyógyultak, de fájtak, s elméje rövid idő alatt beadja a kulcsot és már csak vegetál. Az elantrisiakat továbbra is Elantris városába zárják, amely mocskos, bűzös hely, ahol bandák uralkodnak és az élelemért kegyetlen küzdelem folyik.

De Arélonban sincs minden rendben, mert Iádon király uralkodása sok embert elnyom és csak a pénz jelenti a lehetőséget az előrejutást. Aki elsősorban változtatni akar ezen a helyzeten, az a koronaherceg, Raóden aki hozzá hasonló gondolkodású barátaival próbál szervezkedni. Mielőtt azonban bármit tehetne, eléri őt is a saidón és bezárják Elantrisba.

Saréné hercegnő országa és Arélon közötti megállapodás nevében esküvőjére érkezik a fővárosba, de mire partra száll, kiderül, hogy vőlegénye halott. Ennek ellenére a házassági szerződés értelmében ő most már özvegy lett és aréloni. A lány gyerekkora óta politikával és diplomáciával foglalkozik, s hamarosan ott folytatja, ahol vőlegénye abbahagyta és a Iádón uralkodását kifogásolók élén igyekszik javítani a helyzeten.

Csakhogy közben megérkezik Kaé városába a nagy keleti népeket már igájába hajtott vallásos fjordell nép egyik leghatalmasabb papja, Hrathen, aki 3 hónapot kapott, hogy megtérítse Jaddeth követésére az aréloniakat. Különben jön legyőzhetetlen hadseregük és bármi áron meghódítja az országot.

Ez a három szál van tehát, ők a három főszereplő, akik viszik előre a történetet, amelyben van politika, vallás, szociológia, mágia, harc, szerelem és humor. Meg váratlan fordulatok és teljesen logikusan levezetett megoldások.

Raóden nem az a fajta, aki Elantrisban feladná a reményt és példát mutat, szervezkedik, a fejét töri és kutat, hogy megtudja, mi lehetett a csodálatos város bukásának az oka, s esetleg hogy tudnák ezt visszafordítani. Saréné igazán méltó párja lehetett volna, mert ugyanezt teszi a külvilágban, felismeri Hrathenben a fenyegetést és a pap ellen is küzd nem csak új hazája jobbá tételén. De nem csak a három főszereplő jelleme van jól megírva  de még a mellékszereplők között is sok emlékezetes alakot találunk.

A fülszöveg tömörségét most már értem ezt az 520 oldalas regényt, összetettségét nehéz lenne pár mondatban összefoglalni. Igazi epikus fantasy ez, részletesen kidolgozott világgal, ami azonban úgy működik, hogy nem kellenek hozzá függelékek, családfák, szómagyarázatok, mert Sanderson kiválóan beépíti a prózájába: nincs egyetlen fölösleges szava sem és minden apróság a helyén van. Raóden, Saréné és Hrathen mind a hárman nagyon modern alakok, mégis tökéletesen illenek ebbe a fantasy környezetbe, akárcsak a humor, ami ha nem Terry Pratchett szerepel a könyv szerzőjeként ritkán szokott fantasy-ben előfordulni. Ráadásul ez egy kerek egész, amit ugyan lehet folytatni, de szerencsére nem úgy tűnik, hogy mostanában fogja és így is tökéletesen megállja a helyét. Valóban igazi gyémánt a modern fantasyk közt, s a könyvtárból kihozott könyvek polcán már ott figyel a Ködszerzet is.

Eredeti cím: Elantris
Kiadó: Delta Vision
Fordító: Tamás Gábor
Megjelenés: 2007 (2005)
Terjedelem: 522 p.
ISBN: 9789639679337

Miután lefutott végre az Évtized könyvei sorozat és kiderült ki lett az első 10, megengedtem a bloggereknek, hogy megmutassák, ők miket küldtek be. Még néhány kulisszatitok: 34 embernek küldtem el a levelet, s így utólag örülök is, hogy nem válaszoltak többen, mint 9-en, mert még 10 listát se volt kis munka összefésülni, nemhogy többet. Lehet, hogy valakit kihagytam és utólag úgy gondolja, hogy szívesen vett volna részt a dologban, ezért én elnézést kérek, de azt hiszem mindig lesz, aki kimarad. Épp aktuálisan aktív bloggereket kértem fel, akik közül voltak, hogy azért nem válaszoltak, mert nem emlékeztek már az elmúlt 10 évre, vagy mondjuk mert csak alig 1-2 éve kezdtek el rendszeresen olvasni, vizsgaidőszak volt vagy éppen csak régi könyveket olvastak stb.

Az én listám összeállításában is nagyon sokat segített, hogy immár 7 éves a blog, s alig pár könyv volt a jelölteim között amiről nem írtam korábban. Amúgy érdekes, hogy volt pár kötet, amire úgy emlékeztem nagyon tetszett, de a blogban pl. nem adtam rá 10 csillagot, viszont olyan mély benyomást tett rám, hogy máig úgy emlékszem, mint olyan könyvre, amelyiknek ott van a helye egy ilyen toplistában. Szóval íme az én 50 könyvem az elmúlt évtizedből (oda írok pár gondoltatot, amelyik nem került be a listába illetve nincs róla szó a blogban):

1. Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei
2. Neil Gaiman: Amerikai istenek
3. Robin Hobb: Az orgyilkos küldetése - örültem, hogy kiderült legalább ez az utolsó rész 2000-ben jelent meg. A legjobb fantasy sorozat egy csodálatos írónővel és itthon nagyon mostohán bántak vele.
4. Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
5. Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa
6. Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
7. Terry Pratchett: Őrség! Őrség! - Eleinte a boszorkányos könyvek voltak a kedvenceim, de aztán jött a városőrség és lássuk be, még a névváltoztatás, új fordító stb. se tudta leplezni a sorozat zsenialitását.
8. Alice Hoffmann: Átkozott boszorkák
9. J.D. Robb: Meztelenül a halálba - ez a sorozat olyasmi, amiben minden benne van, ami szórakoztat: sebzett, de erős főszereplő, humor, izgalom, többnyire kiváló krimiszál na és persze egy álompasi.
10. Alice Sebold: Komfortos mennyország
11. Diane Setterfield: A tizenharmadik történet
12. Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
13. Stahl Judit: Enni jó! - Stahl Juditot lehet utálni, de el kell ismerni, hogy itthon ő ezzel a könyvvével forradalmasította a nők hozzáállását a konyhához, főzéshez. Még a gasztrobloggerek is az ő köüönyegéből bújtak ki.
14. Susanna Jones: A csendmadár
15. Carol Shields: Jane Austen
16. Helen Fielding: Mindjárt megőrülök!
17. Rebecca Wells: Vagány nők klubja
18. Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
19. Alessandro Baricco: Selyem
20. Christopher Moore: Biff evangéliuma
21. Jasper Fforde: A Jane Eyre eset
22. Dennis Lehane: Viharsziget
23. Alessandro Baricco: Novecento
24. George R.R. Martin: A trónok harca
25. Steven Erikson: A Hold udvara
26. Vavyan Fable: Apád, anyád ide lőjön!
27. Könyvtárosok kézikönyve - ez úgy kellett a szakmának mint falat kenyér és bár hullámzó színvonalú, de azért elég átfogó és naprakész volt. Kár hogy azóta nem csináltak javított kiadásokat, pedig ráférne.
28. Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú
29. Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
30. Linn Ullmann: Mielőtt elalszol
31. David Mitchell: Szellemírók
32. Jodi Picoult: A nővérem húga
33. Ranschburg Jenő: Áldás vagy átok? Gyerekek a képernyő előtt
34. Réz András: Mozibubus
35. Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
36. Anne McCaffrey: Sárkányröpte
37. Philippa Gregory: A másik Boleyn lány
38. Alan Moore, Dave Gibbons: Watchmen, Az őrzők I-III
39. Dubravka Ugresic: A fájdalom minisztériuma
40. Lawrence Block: Nyolcmillió halál
41. Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában
42. Nina Killham: A hús bűnei
43. Lolly Wintston: Te jó ég!
44. Laurell K. Hamilton: A nevető holttest
45. Simonetta Agnello Hornby: A márkiné
46. Naomi Novik: Őfelsége sárkánya
47. Orson Scott Card: Múltfigyelők
48. Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval - Kiváló téma és megfogalmazás: olvasmányos és érdekes.
49. Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója
50. Tony Parsons: Apa és fia -  Kramer kontra Kramer az ezredfordulón, a szerző legjobb regénye, szerintem azóta se sikerült túlszárnyalnia

Egy molyos polcon pedig összeszedtem azt a 191 kötetet, amire érkezett szavazat, a top50-ből azonban kimaradt.

Ha valaki nem kísérné figyelemmel a freeblog könyves aloldalát, ott éppen megy jó pár dolog.

Először is, lehet nyerni Vodkakirály könyvet még jövő hétig, szóval ha érdekel a Smirnoff ház, hajrá a kérdések nem nehezek és bárki nevezhet rá, nem csak freeblogosok.

Aztán már az utolsó előtti résznél tart az Évtized könyvei sorozatunk, amit 10 blogger ajánlásából sikerült összeállítani. A top 10 jön hamarosan, szóval figyeljetek!

Natasha pedig Ismerd meg a könyvesblogger sorozatot indított. Nagyszerű interjúalanyt választott elsőre: engem :) Szóval ha többet akartok megtudni rólam, klikk a linkre. (azért reklámozom be magam gyorsan, mert a következő alany még nálam is népszerűbb és mindjárt meg is feledkeznek majd rólam, szóval foggal-körömmel ragaszkodom a 15 percemhez)

Melissa Hill azon női írók közé tartozik, akik csavarni tudnak a chick-lit formulán  - állapította meg Lobo a 2. regény olvasása után. Itt is mindjárt 3 főszereplő van és mindhárman különbözőek, néhol ugyan összeér az életük, de problémáik nagyon mások. Ráadásul a kezdő jelenet is eléggé félrevezető.

Adott egy vonatbaleset, ahol rögtön három nőre leszünk figyelmesek, majd Melissa Hill néhány hónappal korábbi eseményekhez visz minket és megismerkedhetünk Dara, Rosie és Louise életével. Dara sikeres ügyvédnő, aki végül úgy döntött, itt az ideje, hogy férjhez menjen. Feladta az álmát, hogy visszatér hozzá élete nagy szerelme és hozzáment Markhoz, aki kedves, rendes, vicces.  Aztán derült égből villámcsapásként éri a hír, hogy Noah, a férfi akire vágyott visszatért Dublinba, sőt válófélben van és úgy tűnik érzései Dara iránt mit sem változtak. A nő tehát nagy dilemma előtt áll: pár hónapos házasságát rúgja fel, mert ismét itt a nagy álom, amire mindig vágyott? Vagy eddig csak vak volt és mégis Mark az igazi?
Louise irodában dolgozik, hatalmas fizetetlen számlái vannak, mert egy korábbi balesete miatt a kórházi ellátását még nem rendezte. Ugyanakkor adósságokba veri magát, mert végre barátnőkre talált, akik azonban szeretnek költekezni, ő meg nem akar kimaradni semmi jóból, meg úgy érzi, hogy a külsőségek nélkül semmire se becsülik. Louise nagyon fiatal, naiv és hatalmas adag önbizalomhiányban szenved, így próbál valahogy kompenzálni, de nemet mondani nem tud, egyre komolyabb adósságokba veri magát, de egy reménye van: egy újabb kártérítési per, amit ha megnyer, talán sikerül helyrerázódnia. Ám még ennek a lehetőségét is veszélybe sodorja.
Rosie-nak felnőtt gyerekei vannak, mióta megözvegyült nagyon egyedül van, mindig is a férje volt az erősebb, a döntéshozó a családban, ő csak a háztartást vezette. Viszont mint  minden anya, elfogult a gyerekeivel szemben és azok ezt maradéktalanul ki is használják. Nagyzoló lánya életvitelének fenntartásához kéri a segítséget, amit miután megkap, nem hálálja meg. Fia válófélben hazaköltözik és szinte kicserélték, Rosie alig is mer rá, annyira megváltozott, s hamarosan ő érzi vendégnek magát saját házában. A problémák tehát csak halmozódnak, de a vonatszerencsétlenség mindenkinek beleszól az életébe.

Az a helyzet, hogy végül ebben a könyvben az tetszett a legjobban, hogy bár egyik szereplővel se tudtam azonosulni, mégse hagytam abba, annyira jól volt megírva. Mindegyik nő problémáját nevetségesnek találtam és úgy éreztem, hogy kicsit erősebb jellemmel és határozottsággal nem lennének gondjaik. De izgalmas volt és  érdekelt, hogy mi sül ki az egészből, ki hogy fogja majd rendezni az életét. A hosszú bevezetés után a csúcspont és a csattanó viszont elég gyorsan következett be és néhol nem éreztem elég kielégítőnek a megoldást. Volt aki túl könnyen szabadult ki a csapdából. Ugyanakkor Melissa Hill teljesen hétköznapi valós helyzetekről ír és arról, hogy magunkban kell keresni a megoldást, nem másban és külső tényezőkben bízni.

Eredeti cím: Wishful Thinking
Kiadó: Kellly Kiadó
Fordító: Kecskés Eszter
Megjelenés: 2009 (2005)
Terjedelem: 384 p.
ISBN: 9789639943421

Ennek a könyvnek a koncepciója és a külseje, nagyon megtetszett. Foglaljuk össze max. 1 oldalon, 4 kockában híres regények tartalmát képregényben. Mindezt fűszerezük humorral. Hol lehet itt tévedni?

Nos, mivel 90 mű van benne, 1 oldalon és 4 képregénykockában, kb. fél óra alatt át lehet lapozni és elgondolkozni azon, hogy bírom-e én ezt a fajta humort. Nos, meg kell mondanom, hogy nem. Volt ugyan 1-2 regényismertetés, ami jóra sikerült, de a legtöbbje nem igazán jött be. Ráadásul pontatlan volt, nem a lényeget emelte ki amiben esetleg több humorforrás lehetett volna, olyan konzekvenciákat vont le, ami esetleg olyanoknak, akik nem olvasták a regényt értelmetlen volt. Néhol nem voltam benne biztos, hogy a fordítás jó-e illetve micsoda dolog megmondani krimiknél, hogy ki a gyilkos.

Szóval jó a koncepció és biztos az első néhány ötletből készült képregény lett a legjobb, aztán meg kellett tölteniük egy egész könyvet és annyi sziporka már nem volt a tarsolyban. A klasszikusok feldolgozása határozottan jobb lett, mint a modernebb regényeké, talán azok mellett kellett volna maradni.

Ráadásul a macska a borítón eléggé félrevezetett, mert nagyon más stílusú rajzokra számítottam. Nekem ugye nem tetszik pl. a napirajz stílusa, úgyhogy mivel ez erősen arra emlékeztetett szintén nem jött be.

Nem mondom, hogy nem volt pár szórakoztató oldal benne, de tényleg szerencse, hogy könyvtárból szereztem, illetve ajánlanám még a könyvesbolt béli átlapozást.

Vicces 1 oldalnyi könyves képregényekből nekem az Unshelved Bookclub jön be.

Eredeti cím: 90 classic books for people in a hurry
Kiadó: Atheneum
Fordító: Takács Orsolya és Pap Zoltán
Megjelenés: 2009 (2007)
Terjedelem: 190 p.
ISBN: 9789632930251

Mikor tavaly előtt elolvastam Jennifer Crusie és Bob Mayer második könyvét, amit közösen írtak, sejtettem, hogy előbb mégis az elsőt kellett volna. Így kicsit nagyobbak voltak az elvárásaim. Míg a második könyvben már jobban összecsiholódtak az írópartnerek, itt még enyhén döcögős az együttműködés. Kicsit olyan, mintha mindketten megírták volna a regényből a maguk részét, aztán a szigorú szerkesztők miatt ki kellett húzni belőle néhány részt, ezért maradtak elvarratlan szálak, ki nem bogozott konfliktusok és fel nem tárt háttérsztorik.

Lucy Armstrong reklámfilmeket rendez és nagyon is elégedett a munkájával. Először el se akarja vállalni, mikor megkeresik, hogy fejezze be egy játékfilm forgatását, amelyből csak 4 nap van hátra, mert az eredeti rendező szívrohamot kapott. Aztán amikor a húga, Daisy kéri meg rá, aki szintén dolgozik a filmen, meg az unokahúga az 5 éves Pepper is bevet mindent, természetesen nem tud ellenállni és Savannah-ba utazik partnerével és asszisztensével, Gloom-mal. A helyszínre érve kiderül, hogy erre a 4 napra csak kaszkadőrjelenetek forgatása maradt, s bizony a kaszkadőrök feje nem más, mint Lucy ex-férje Connor Nash, aki ha lehet még szemetebb lett, mint valaha volt, nagy a fejetlenség, néhány kulcsfontosságú személy (mint pl a fővilágosító, az operatőr stb.) már felmondott. Ráadásul Bryce, a főszerepet játszó színész, akinek ez a film lenne a nagy kiugrása és komikusból akcióhőssé válhatna beállít egy szabadságon lévő Zöldsapkással, J.T. Wilderrel, akit azért fogadott fel, hogy a dublőre és szaktanácsadója legyen.

J.T. Wilder úgy gondolja, amíg szabadságon van, keres egy kis könnyű pénzt azzal, hogy bébiszittel egy színészt, de alig teszi a lábát a forgatás helyszínére, azonnal bajba keveredik. A kaszkadőrök feje ki nem állhatja, felhívja a CIA és beszervezi egy, a filmforgatással kapcsolatos akcióba, ráadásul az új rendezőnő erősen hasonlít Wonder Woman-ra. A forgatás persze csak álca, mert agyafúrt manőverekre készülnek az ernyője alatt, amelyben szó van mocskos ír üzletemberről, orosz maffiáról, félszemű aligátorról és ősi fallikus szimbólumokról. J.T-nek nemcsak különösen veszélyes elemekre és akciókra kell odafigyelnie, de még Barbie-t is kell vásárolnia.

Szóval minden adott volt egy kitűnő szórakozáshoz, könnyű románc és akciók. Az utóbbiból nem is volt hiány és egész jól volt megírva. Crusie-ra jellemzően a dialógusok peregtek, a mellékszereplők csillogtak. A főszereplők közötti kapcsolat azonban nem volt eléggé hihető, s hiába volt a fele könyv J.T. férfiasabb nézőpontjából megírva, múltját és karakterének sok mozgatórugóját alig érintették, pedig sok üres foltot lehetett volna kibővíteni. Ugyanígy Lucy körül is sok minden maradt szinte vázlatosan: húgával való kapcsolata, a konfliktusuk megoldása na és főleg az ásta alá a hitelét, hogy 4 nap alatt képes volt hirtelen gyökeresen változtatni az életén és ráugrani egy szegény Rambóra.

Összességében azt mondom hát, hogy lehetett volna jobb is. De mivel tudom már, hogy a páros ennél kiválóbb könyvet is össze tud hozni, biztos vagyok benne, hogy következő közös regényüket is el fogom olvasni. Mert itt is vannak brilliáns részek, pergő dialógusok, vicces jelenetek, csak valahogy még az összefésülés egy kicsit sántít. Erős közepes.

Kiadó: St. Martin's Paperbacks
Megjelenés: 2007
Terjedelem: 384 p.
ISBN: 0312938519

Az írónő előző regénye teljesen magával ragadott, és azért azzal kezdtem, mert itthon előbb jelent meg mint az Egy felejthetetlen év. Holott igazából ez a korábbi regény, ami néhol látszik is, de nem zavaró.

Halley édesanyja gyerekpszichológus, több sikeres könyvet is írt, főleg arról, hogy kell megúszni a tinédzserkort, hogy maradhat anya és lánya jó barátnők. Mindehhez saját magukat mutatta példának, csakhogy ezen a nyáron a dolgok megváltoztak. Halley igyekszik kitörni anyja befolyása alól, s bizony nem mindig dönt bölcsen, ha arról van szó, hogy lázadni kell, de hát ki tenné azt az ő helyében. A nyár végén legjobb barátnője, Scarlett elveszíti szerelmét, Michaelt, majd nem sokkal később kiderül, hogy bizony terhes maradt. S most Halleynek kell erősnek lennie, ő segíti barátnőjét, akire eddig mindig támaszkodott. Scarlett problémái mellett Halley ráadásul megismerkedik egy fiúval is, aki egészen más, mint amihez eddig hozzá volt szokva és hirtelen megváltozik hozzáállása az iskolához, barátsághoz és a szerelemhez is.

Ezt a könyvet szinte egy nap alatt elolvastam. Ami egyrészt azért történt, mert egész vékony és nagyon olvasmányos. Sarah Dessen itt is jól ragad meg jó néhány, a tiniknek nagyon fontos problémát, s bár talán nem bontja ki olyan részletesen, mint  a Figyelj rám!-ban de több mindenről van itt szó. Egyrészt a barátságról, ami Halley és Scarlett között van és ami ha meg is inog néhol, meg nem törik, mert a két lány nagyon szereti egymást. Aztán ott van az első szerelem problémája és a legfontosabb, önmagunk megtalálása és az önállósodás kérdése. Halley egyik legnagyobb problémája ugyanis, hogy nincs még tisztában önmagával, azzal, hogy ki is ő, mit és hogyan akar, mert eddig erős szülői nyomás alatt élt. Nem csak neki, de anyjának is meg kell tanulnia, hogy legyen egy tini önálló ember.

Szóval ez megint egy nagyon eltalált ifjúsági regény. Sarah Dessen lendületesen és lekezelés nélkül ír a tinikor problémáiról, a hangja pedig teljesen őszinte. Amiben látszik, hogy ez egy korai mű az talán az, hogy a főszereplő jelleme nincs eléggé megrajzolva. Halley jó narrátor, kiválóan le tudja írni a környezetét és a mellékszereplőket, de nehéz vele azonosulni mert ő maga elég halvány marad.

Amúgy ez volt az egyik első regénye és egy másik könyvével, a The Summer-rel összegyúrva 2003-ban készült belőle film ami itthon a Szerelmi leckék hitetleneknekkel cím alatt fut. Szóval ha valakinek ismerős volt a történet, az nem véletlen, mert Halleyt és jó pár problémáját Mandy Moore már eljátszotta.

Eredeti cím: Someone lie you
Kiadó: Kellly Kiadó
Fordító: Kecskés Eszter
Megjelenés: 2009 (1998)
Terjedelem: 283 p.
ISBN: 9789639943452